HTML

Ez van itt

Tudománykritikusok vitája a tudomány védelmezőivel. Realizmus kontra relativizmus és konstruktivizmus, modern kontra posztmodern. Kiindulásnak olvasd el az első bejegyzést!

Sorrend

2007.08.10. 14:55 :: tomoceusz

Egy idézet a már idézett Higher Superstition című könyből:
"Az akadémiai értelmiség körében - bár explicit módon csak ritkán válnak láthatóvá - évtizedek óta tartják magukat bizonyos feltevések a különböző tudományterületek episztemológiai rangsoráról. A kiinduló szabály az, hogy az egzakt tudósok [hard scientists] megbízható, koherens teóriákká összeálló tudást hoznak létre. A történészekkel kapcsolatban az a felfogás, hogy megbízható, tényszerű tudást hoznak létre (már ameddig nem ütik az orrukat metodológiai kérdésekbe), amit azonban gyakran bizonyíthatatlan és haszontalan spekulációkkal vegyítenek. A közgazdaságtannak szigorú a módszertana, de feltevései a valódi világ komoly, gyakorta végzetes leegyszerűsítései. A társadalomtudomány többi területén impresszionista leírási módszerek és szubjektív hermeneutika uralkodik, néha gondosan kidolgozott statisztikába csomagolva. Minél elméletibbek a társadalomtudósok, annál kevesebb tiszteletet kapnak. Végül az irodalomkritikára úgy tekintenek, mint a műértés igen magas fokára, amely talán érdekes és értékes, de reménytelenül szubjektív, így az episztemológiai versenyben nem indulhat.
Annak eldöntése, hogy mennyire igazolt vagy abszurd ez a hagyomány, túlmutat vizsgálódásunk körén. A lényeg, hogy több mint egy évszázada létezik, függetlenül attól, hogy elnökök, igazgatók, kancellárok és dékánok mennyire tagadják. A belőle származó sértődöttség felgyülemlett. Így aztán nem meglepő, hogy a tudomány mai kritikusai között az elméleti  társadalomtudósok és a hivatásos irodalomkritikusok vannak többségben. Korunk tudománykritikusai a magaslati pozíció visszaszerzésére törekszenek, azt állítva, hogy a társadalomelmélet és az irodalmi analízis a tudományéval megegyező episztemológiai erőt képvisel."
Így látják ugyanezt a másik oldalon:
"Egyes elméleti fizikusok - miután a hidegháborús időszak kövér büdzséi elapadtak - új veszély után néznek, amely ellen aztán hősiesen felajánják a tudományos esprit védelmét... Számukra Franciaország új Kolumbia lett; kemény drogokat - derridium, lacanium - előállító dílerek országa, amelyekkel szemben az amerikai doktoranduszok épp olyan védtelenek, mint a kokainnal szemben."
(Bruno Latour, a fent belinkelt cikk idézi hivatkozás nélkül)
Vagyis az egyik olvasatban az ártatlan, maguk dolgával törődő, az objektív igazság birtokosaként episztemológiailag kivételezett (természet)tudósokat holmi alantas politikai harcok céltáblájává kívánják tenni, lerángatva őket a szikár tudományon kívüli, relativista világ mocsarába, míg a másik olvasatban a hatalmi pozícióját féltő intellektuelarisztokrácia (értsd: a természettudósok) foggal-körömmel kapaszkodik társadalmilag privilegizált helyzetébe, amelyet episztemológiai és módszertani konzervativizmussal igyekszik körülbástyázni.
Van-e ebből a megosztottságból kiút? Történtek-e lépések a tudományháborúk vitájában az álláspontok közelítésére? Született-e bármilyen konszenzus? És ha igen, az minek a jele? Ezekről a kérdésekről is lesz szó. Később.

Szólj hozzá!

Címkék: latour higher superstition

A bejegyzés trackback címe:

https://tudhab.blog.hu/api/trackback/id/tr4129137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.