HTML

Ez van itt

Tudománykritikusok vitája a tudomány védelmezőivel. Realizmus kontra relativizmus és konstruktivizmus, modern kontra posztmodern. Kiindulásnak olvasd el az első bejegyzést!

Kettős mérce

2007.07.31. 22:38 :: tomoceusz

A tudományháborúk egyik közvetlen kiváltóját, a Higher Superstition: The Academic Left and Its Quarrels with Science című könyvet olvasom. Érdekes, ahogy a szerzők, Paul R. Gross és Norman Levitt kettős mércével mérik a tudományt és az általuk akadémai baloldalnak nevezett tudománykritikusokat. Egy helyütt így írnak:
"Ahhoz, hogy kritikusan gondolkodhassunk a tudományról, meglehetősen alaposan kell értenünk hozzá."

Ez a hagyományos természettudományos érv, amely szerint a tudomány és a tudományos módszer annyira összetett, hogy kívülállók nem igazán képesek megalapozott véleményt alkotni róla. Ezen az alapon számos tudománykutató társadalomtudós megállapításait szokás vitatni, mondván hogy nem is tudták, a megfigyeléseik során mire kellett volna ügyelniük, nem értették kellőképpen az összefüggéseket. Az egyik ilyen megtámadott, Bruno Latour a tudományháborúknak szentelt könyvében (Pandora's Hope) egyszerűen, de frappánsan mutat rá arra, mennyire képtelenség az a kívánalom, hogy a (természet)tudományról csak a (természet)tudósok beszélhessenek:
"Képzeljük csak el, ha ezt a szlogent általánosítjuk: csak a politikusok beszélhessenek politikáról, üzletemberek üzletről, vagy, ami még rosszabb: csak patkányok beszélhetnek majd a patkányokról, békák a békákról, elektronok az elektronokról!"

De ennél is érdekesebb, hogy maguk a szerzők is aláássák saját szabályukat - igaz, ez nekik egy cseppet sem tűnik fel. A baloldal amerikai történetét elemezve eljutnak egy olyan baloldali gondolat bírálatához, amely azt hangoztatja, hogy az elnyomottak felszabadítása csak az elnyomott csoportok aktív és autonóm részvételével valósítható meg, hogy csak a feketék tudják meghatározni, milyen értelemben akarják kivívni szabadságukat, vagy hogy a férfiak - bár támogatóként kaphatnak szerepet - teoretikusként ne akarjanak részt venni a nők emancipációjában. Sőt a szerzők általános következtetésig is eljutnak: a baloldal szerint a hagyományosan kivételezett csoportoknak nincs joguk mások valóságát meghatározniuk. Meg hogy az elnyomott állapot szükségképpen egyfajta tisztább látásmódot nyújt. Gross és Levitt ugyan nem mondja ki, de egyértelműen sugallja, hogy hibásnak, sőt károsnak tartja ezt a gondolatmenetet. Nem biztos, hogy a feketék tudják a megoldást a saját gondjaikra, nem biztos, hogy a nőknek nincs szükségük a férfiakra egyenjogúságuk kivívásához, nem biztos, hogy bármely csoport maga látná legtisztábban a saját helyzetét, és maga tudná a legjobban megoldani a problémáit - véljük megérteni a szerzők mondandóját. És milyen igazuk van! Csak ebből az is következik, hogy - ellentétben az ő elképzelésükkel - nem biztos, hogy a tudomány bírálatát, jobbítását (csak) a tudósokra kell bíznunk.

3 komment

Címkék: levitt gross latour

A bejegyzés trackback címe:

https://tudhab.blog.hu/api/trackback/id/tr44129580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fu 2007.08.04. 14:34:56

És mi a te véleményed? :-)

Ha Latour csak ennyit bír felmutatni, azt nem lobogtatnám a helyében.
Beszélgetni mindenki beszélgethet a tudományról, a művészetről, vagy a politikáról, vagy üzletről. Az utca embere is. Akkor is ha egyikhez se konyít. Ha viszont valami értelmeset, újat akar mondani, hozzátenni, megfigyelni (márpedig a tudományfilozófusok ide tartoznának), akkor azt meglehetősen megkönnyíti, ha érti is, amiről beszél - jelen esetben a tudományról. Én ugyan beszélhetek festményekről, de az nem lesz művészettörténet; lehetnek üzleti ötleteim, de ha nem tanulom meg e terület szabályait, akkor nem lesz vállalkozásom; lehet véleményem a politikáról, és tök jó hogy jogom van szavazni anélkül hogy képes lenném átlátni bármilyen kormány/választási program összes részletét, de ha releváns véleményt akarok kialakítani, akkor mélyen bele kell ásnom magam a részletekbe.

És szerintem pontosan azért merülnek el kevéssé a tudomány részleteiben, mert eggyel nagyobb erőfeszítést kíván, mint a többi. Úgyhogy rossz párhuzamnak tartom, amit idéztél tőle.

fu 2007.08.04. 14:40:38

Igazából Levitt és Latour sem szimpatikus, amikor konkrét kritika helyett ilyen általános állításokat próbálnak tenni. Miért nem inkább arról beszélnek (Levitt), hogy konkrétan mi nem tetszett Latourban, és ő miért nem azt védi inkább? A vitának ez a formája már ismert egy ideje, nem? Abból valóban lehetne tanulni valamit.

tomoceusz 2007.08.05. 11:39:26

Latour természetesen nem csak ennyit tud felmutatni, hamarosan részletesebben is írok majd róla, és akkor talán az is kiderül, mit gondolok az elméleteiről.
Ugyanígy Gross és Levitt sem merül ki ennyiben, a könyvükben számos nagyon konkrét találatot visznek be a tudománykritikusok minden jelentős csoportjának.
Így tehát legfeljebb engem lehet hibáztatni, ha ezzel a bejegyzéssel vulgarizáltam bármelyik fél nézeteit.
Ami az én véleményemet illeti (bár nincs benne semmi új vagy különleges): szerintem érdemes különbséget tenni aszerint, hogy általában a tudományról vagy konkrét tudományos elméletekről, eredményekről vitatkozunk. Utóbbihoz az adott tudományterületet művelő tudós ért a legjobban, előbbihez talán a tudománytörténész, tudományfilozófus. A laikus is ehhez a témához tud jobban hozzászólni. Szerintem ugyanis anélkül is lehet releváns véleményt alkotni például arról, hogy építsünk-e több atomerőművet, hogy a relativitáselmélettel akár csak nagy vonalakban tisztában lennénk. Ez természetesen nem egy tudományosan megalapozott vélemény lesz, de a tudomány módszertanát az élet minden területére nem is lehet kiterjeszteni.
(Hogy fair legyek, ezt Gross és Levitt valószínűleg nem is cáfolná, ők a tudomány egészen más jellegű kritikája ellen lépnek fel, de időnként beleszaladnak olyan meggondolatlan mondatokba, mint a bejegyzésemben idézett.)
süti beállítások módosítása